Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Turczi István: Bog zvan Pisanje (Az Írás nevű Isten Szerb nyelven)

Turczi  István portréja

Az Írás nevű Isten (Magyar)

Még tíz lépés, még kilenc, még nyolc, hét, szigorú ütemet 
tart a vér, szűkül a szem, három, kettő, egy és kész ez a vers 
is. Itt van. Semmi sem indult belőle útra még. A tekintet 
zártkertjében hűsöl, sütkérezik. Hosszabb és rövid sorai 
egymáson lassan átringanak. Azzal áltat, hogy fénylik, 
pedig csak önmagának sugárzik. Bármilyen alakot ölt, 
bármilyen színt, a legszebbnek látod. Minden szava 
selyemlétrán kúszik felfelé, föléd. Az érintés tiltva van. 
Semmi közöd hozzá. A tiéd. Birtokos vagy és kisemmizett. 
Ha véletlenül megtartanál egy darabot belőle magadban, 
még ne tedd. Annál erősebb vagy, minél elveszettebb. 
Vágy sincs rá, egyszerűen így alakult. Sehol világ, csak belül, 
mondod (idézed), mintha nyomatékosítani akarnád, hogy 
visszatértél önmagadhoz. Ennél nehezebb az sem lenne, ha 
az elszakadást gyakorolnád. Például a csendet, ami az Írás 
nevű isten végső érvelése. 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://litera.hu/irodalom

Bog zvan Pisanje (Szerb)

Još deset koraka, još devet, još osam, sedam, krv strog
ritam drži, oko suzi, tri, dva, jedan i ta pesma je gotova.
Tu je. Iz nje na put još ništa nije krenulo. U zatvorenom
vrtu pogleda se sunča, osvežava. Duži i kraći redovi
jedni preko drugih talasaju. Stvara privid da sjaji,
ustvari samo sebi zrači. Bilo kakav oblik oblači,
bilo kakvu boju, za tebe je najlepša. Svaka reč na svilenoj
lestvici se uspinje, izad tebe. Doticaj je zabranjen.
S njom veze nemaš. Tvoja je. Gospodar si i ništavan.
Ako bi slučajno od nje makar komad za sebe zadržao,
za sada nemoj. Što više si izgubljen, tim si jači.
Ni čežnje nema, tek tako je. Nigde sveta, samo unutra,
tvrdiš (citiraš), kao da bi potencirati hteo, da bi
sebi se vratio. Od toga ni vežbanje otcepljenja
ne bi bilo teže. Na primer tišinu šta je konačno
svedočenje boga zvanog Pisanje.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap