Turczi István: Alkímia II

II. Leukózis
 
Ami   leszünk, annak   vagyunk   a  múltja.   Ez  a  mondat
fehérebb,mint  amit te ki tudnál keverni. Fehérsége tömör,
első  érintésre hideg   és  átláthatatlan.  Anyaga  titánium
lehet,  vagy cink-oxid, ahogy a  kínaiak annó a megolvadt
cinkgőzt ezer fokon elégetve  tiszta  fehér  párát  nyertek,
majd lehűtötték. (Sokáig  ez volt a legjobb festék, amivel a
múló  időt vásznon megidézték.)  A fehér a színek piétája.
A  sötét felől világít  a  sötétbe.  Vigasz  és  megtisztulás.
Hattyút és galambot  látsz,  puha  karácsonyokat,  zászlót,
abroszt, vendégszobákat.  Cukrot,   krétát,   paranoiát  és
vakító ébredéseket. Rembrandt  súlyos,  fehér  impastóját
látod  a  fejek  körül.  Fehér  lovat, győztes lovagot, lehulló
keszkenőket.  Regények  üresen  maradt  lapjait.  Mítoszok
és  álarcok  mögül kilépő gipszangyalokat. Azt látod, hogy
csak  az a miénk,  amit elveszítettünk. Nem tudod, kinek a
keze van a dologban.