Benedek Elek: Ne bántsd a madarat

Fiam, immáron három éve

Hogy csak álmomban láttalak,

Fekete hajam hófehérre

Vénült e három év alatt.

Három év... óh, több volt ez ennél,

Több volt nékem háromezernél,

Fogolynak év egy pillanat,

Fiam, ne bántsd a madarat!

Gyermekkorom szép idejére,

Hej, mostan mennyit gondolok!

Hogyha még egyszer visszatérne

Másként történne sok dolog.

Kalitkát többet nem faragnék,

Dalos madárnak békét hagynék,

(lépvesszőmre, jaj hány ragadt!)

Fiam, ne bántsd a madarat!

Van-e kalitkád? Ugye nincsen?

Törd össze mindjárt hogyha van.

Nézd, engem megvert az Isten:

Senyvedek rabul, hontalan.

Sorsom az mi a rab madárnak

Fiókáim epedve várnak:

És én repülnék, s nem szabad...

Fiam, ne bántsd a madarat!

Ne örvendj a madár dalának,

Kalitkából mely száll feléd,

Minden szava mélységes bánat,

S panasz, amért rabbá tevék.

Ha látod őt kalitkába zárva,

Gondolj a te édes apádra,

Ki még tán soká rab marad,

Fiam, ne bántsd a madarat!