Benedek Elek: Mióta nagyapó lettem

Künn zúg a szél, kavarg a hó

Behallszik a lármás hahó,

De jó itt benn a szobában!

Pattog a tűz a kályhában.

Kályha mellett üldögélek,

Csak mesélek, csak regélek.

Mese, mese… hoppá, ide!

S ölembe ül kis Évike.

Meg-megesik az is velem,

Maradásom nincs a székben.

Évikének ha úgy tetszik:

Nagyapó a földre fekszik.

No lám, mire vetemedtem,

Mióta nagyapó lettem!

Beállottam hátas lónak - -

Így is jó egy nagyapónak.

Ahogy lehet négykézlábon,

Végig mászok a szobákon,

S nem bánom, ha nevettek is:

Közbe-közbe nyerítek is.

Így élek én mostanában,

Bent a jó meleg szobában.

Hol nyerítek, hol mesélek - -

A királlyal sem cserélek.