Ady Endre: Az isten balján

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,

Sokáig látatlan és néma,

Csak a szivünkbe ver bele

Mázsás harangnyelvekkel néha.

Az Isten nem jön ám felénk,

Hogy bajainkban segítsen:

Az Isten: az Én és a kín,

A terv s a csók, minden az Isten.

Az Isten hatalmas nagy úr,

Sötétség és világosság,

Rettenetes, zsarnok lakó:

Lelkünkbe ezredévek hozták.

Az Isten az egyszerüség,

Unja a túlságos jókat,

Unja a nyugtalanokat

S a sokszerű, nagy álmodókat.

Az Isten engem nem szeret,

Mert én sokáig kerestem,

Még meg se leltem s akkor is

Kötődtem vele s versenyeztem.

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.