Ady Endre: Natale – campana suona… (Karácsony (Harang csendül) Olasz nyelven)

I.           

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.           

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.           

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Ó, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra…

I.

Suona la campana,

Risuona il canto,

L'inno di lode vola lontano,

Nel mio amato paesino

A Natale

Guarda in sé ogni cuore.

Ogni uomo

Con amore

Si prosterna per pregare,

Nel mio amato paesino

Il Messia

Felicità suol portare.

Verso la chiesa

In lunga fila

Piccoli e grandi partono,

Nel mio amato paesino

Grati sono

Al Dio dell’universo.

Quaggiù è come se

La santa grazia di Dio

Sussurrasse, volasse,

Nel mio amato paesino

In ogni cuore

Oggi discende l’amore.

II.

Al mio animo fa male

L’aspro rumore della grande città

Che bello sarebbe

Festeggiare

Là, a casa.

- Come allora -

Pregare,

Placarsi, che bello sarebbe.

Che bello sarebbe

Scordare tutto, tutto

Che bello sarebbe

Essere bimbo  giocoso.

Con vera fede e cuore-bambino

Fare pace

Col mondo,

Amando andare in Paradiso.

III.

Se questa bella leggenda

Diventasse fede pura

Che felicità grande

Sul mondo scenderebbe!

Quest’uomo peccatore

Nuovamente uomo diventerebbe,

Talismano sarebbe

Nella tristezza del cammino.

Questa vita terrena

Non sarebbe un calvario,

Una gran forza agirebbe

Sull’universo immane.

Non vi sarebbe altra fede

Se non questa soltanto:

Adorare Iddio

Ed amarsi l’un l’altro…

La leggenda di Natale

Se diventasse realtà

Vera felicità

Sul mondo stenderebbe.