Ady Endre: Básnik Hortobádĕ (A Hortobágy poétája Cseh nyelven)

Kúnfajta, nagy szemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.

Byl Kumán, velkooký chlapík,
znal trýzeň nĕmých tužeb mládí,
své stádo pásl, a tak táhl
slavnou maďarskou Hortobádí.

Soumraků, fatamorgán kouzlo
stokrát mu vroucnĕ žasnout dalo,
však když mu srdce porozkvetlo,
lidské stádo je ohryzalo.

Tisíckrát opájel se krásou,
myslíval na smrt, víno, ženy.
Kdekoli v jinĕm koutĕ svĕta
byl by z nĕho bard všemi ctĕný.

On vídal však jen druhy v gatích,
šhinavé, tupé, u stád v pustĕ,
a hned svou píseň pochovával –
klel či hvízdal si bohapustĕ.