Ady Endre: Der Poet von Hortobágy (A Hortobágy poétája Német nyelven)

Kúnfajta, nagy szemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.

Bub war grossäugig, nach Kumänen,
von sehr vielen Sehnsüchten umrahmt,
eine Herde hat er bewacht und zog
nach berühmten Hortobágy, Ungarns.
 
Dass Dämmerung und Luftspiegelung
haben sein Seel’ zigmal gefangen,
doch wenn Blume im Herz gewachsen,
Herden von Menschen dort weideten.
 
Tausend wunderbare Gedanken
an Tod, an Wein, an schöne Frauen,
weil überall auf der Welt, könnte
er als heiliger Sänger taugen.
 
Doch wenn das verdreckt behost’, blöde
Gefährten und die Herde ansah,
das Lied hat er sofort vergraben:
Er fluchte oder pfiff ganz hautnah.