Ha a szemem lefogták (Magyar)
Óh, elégtétel éjszakája, Óh, gyönyörűség éjszakája: Szememet már lefogták szépen És senki sem emlékszik rája.
Senki se tudja, mint néztem rá, Kire haraggal, kire kéjjel? S ostoba kis emlékezések Indúlnak útnak szerte-széjjel.[1]
[1] Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A fiaim sorsa, Az őszi lárma és a Megcsókolom Csók-kisasszonyt c. versek után Az elégtétel éjszakája címen.) – További megjelenés: Szil 1907. augusztus 29. XXV. évf. 35. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 198.; VA2 (1910) 109.; VA3 (1910) 109.; VA4 (1918) 109.; VA5 (1919) 150. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 87.
Feltöltő | Répás Norbert |
Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu |
Megjelenés ideje | 1907 |
|
Wenn man mir die Augen schliesst (Német)
Ach, diese Nacht der Genugtuung,
ach, diese Nacht die Entzückung:
Man hat mir die Augen geschlossen,
und niemand hat eine Erinnerung.
Niemand wusste, wie ich sie ansah,
an wen mit Wut, an wen mit Voll Lust?
'd die albernen Erinnerungen
machen sich an Weg ohne Verlust …
|