Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Der Schmetterling (A lepke Német nyelven)

Arany János portréja

Vissza a fordító lapjára

A lepke (Magyar)

Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll, virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.

Nincs feltűnő bársony meze,
Csilló pora, fénylemeze;
Virágkorát most éli bár,
Oly színhagyott köntösbe' jár…

Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt ő szerelmet is;
Most a jövőnek hint magot;
Nem fél, hogy a láb rátapod.

Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...

Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.

Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán.

Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s útam porát.

Nem a pacsirtát, aki szánt;
A napnak áldott fénye bánt;
De az anyaföld szintelen
Fakóján megnyugszik szemem.

Sorsom pedig, s egy méla gond
Egemből már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem: hol pihenhetek?

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaVasárnapi Újság

Der Schmetterling (Német)

Der Schmetterling ist grün wie ein Blatt,
welches der Herbstwind verweht samt
fliegt nicht von Blume zu Blume
nur in der Straßenlagune.
 
Hat keines frappantes Samtkleid,
keinen Glanz und keine Falschheit,
obwohl ist sie auf der Höhe,
ist kein Freund von Höhen Töne.
 
Es hat schon Tage gegeben,
war von der Liebe umgeben;
jetzt sorgt sie bloß für die Herkunft,
hat keine Angst von der Zukunft.
 
Wenn draufträte, das wäre schlecht,
stirbt sie ‘d auch das ganze Geschlecht;
sie ist sicher dort am Boden:
Warum sollte sie ausroden?
 
Leb’ Flatter, die Sommertage,
falls dir noch ein-zwei Tag bleibe’:
Der Sturm kann schlagartig kommen,
‘d erfrierst du von Regentropfen.
 
Dank’, dass mein Blick nach unten warf,
an Boden ‘d nicht nach oben sah,
wäre ich stolz, ‘d eingebildet,
zerstampfte dich und vernichtet.
 
Warum soll nach oben schauen?
Die Welt ist: Ein Nebel Haufen;
sehe ich kein Himmelsvogel,
nur dich da und den Staubwogen.
 
Nicht mal den Lerchen, der hier pflügt;
der Sonne scheint seelenvergnügt;
doch das Mutterland öd ‘d farblos,
die Augen sind bewegungslos.
 
Mein Schicksal ist ein trübes Los,
ich wurde plötzlich ruhelos
und hege keine Hoffnung mehr:
Wo finde ich meiner Schutzwehr?
 
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap