Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Babits Mihály: Ciechi sul ponte (Vakok a hídon Olasz nyelven)

Babits Mihály portréja

Vakok a hídon (Magyar)

A Csöndnek

folyóján

pár deszka-

darab.

Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.

 

Támolygva

tolongnak

a hídon

vakok

kis görnyedt, japános, naiv alakok.

 

A lelkük

a testből

ki sem lát

soha.

A deszkát belepte iszamlós moha.

Se korlát

se hídrács

legörbülve

mind

Padlóig

derékban

letörpülve

mind

lenn útat magának kezével tapint

üres szemgolyójuk

szanaszét tekint

faruk meg feltolva

a zord égnek int.

Mind bukdos

botorkál

gyámoltalanul

És olykor

kezével

a semmibe nyul

És olykor

tört lécen

hintázni tanul.

 

És néha

fülükbe

jön egy

csobbanás:

És néha

szemükbe

csap egy

loccsanás:

a Csöndbe taszítja le társát a társ.

 

S mi zajból

van e Csönd?

Zubognak a

habok.

A Csöndnek kis hídján tolongnak a

vakok.

 

Egy bús fűz hullatja ágak záporát.

Széles hold kacagja, mint gúnyos barát

szegény kis támolygó vakoknak farát.

 

1913



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.epa.hu/00000/00022

Ciechi sul ponte (Olasz)

Sul fiume

del Silenzio

un paio d’assi

di legno.

Di che suono è questo silenzio? Ribolle croscia la schiuma.

 

I ciechi

s’accalcano

barcollando

sul ponte,

piccole ingobbite, ingenue figure nipponiche.

 

Dal loro

corpo l’anima

non vede

mai fuori.

Il muschio viscido aveva ricoperto le assi.

Ne ringhiera

ne griglia del ponte

tutti piegati

all’ingiù

Sino al pavimento

in cintola

rimpiccioliti

tutti

laggiù con le mani tastano la via da fare

vacui bulbi oculari

guardano in giro

le loro natiche invece puntano

all’insù verso il cielo austero.

Tutti vacillano

barcollano

indifesi

E a volte

afferrano

il niente

con le mani

E a volte

sul asse rotto

imparano a dondolare.

 

E a volte

giunge

alle orecchie  

un tonfo:

E a volte

spruzza

l’acqua

nei loro occhi:

compagno spinge il compagno giù nel Silenzio.

 

Di che suono

è il Silenzio?

Croscia

la schiuma.

Sul piccolo ponte del Silenzio s’accalcano

i ciechi.

 

Un mesto salice sparge i suoi numerosi rami.

La luna piena deride, come un amico salace,

le natiche dei poveri ciechi barcollanti.

 

1913.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap