Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Judit (Judit Német nyelven)

József Attila portréja

Judit (Magyar)

Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
   be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
   mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves,
   nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
   nem vagyok veled.

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
   s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
   ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
   Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
   s rám ne haragudj.

1936. okt. eleje



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Judit (Német)

Bäume vom Herbst entblößt, es wird immer kühler,
es wird schon geheizt.
Du schleppst den Ofen herunter, bringst ihn allein,
so wie auch dereinst
 

zu sehr kalten Zeiten. Da gab es kein liebes
Umarmen von mir,
und auch kein Nörgeln. Und damals fehlte mir nicht:
ich bin nicht bei dir.
 

Stummer und länger die Nacht, größer das Weltreich,
Angst wird eingeflößt.
Die zweisame Decke ist nicht mehr zu nähen,
sie ist aufgelöst.
 

Kalte Sterne glimmen im kahlen Geäst.
Grübelst du noch? Dös‘,
auch ich schlaf allein. Kauer dich zusammen
und sei mir nicht bös‘.
 

Anfang Oktober 1936

 



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap