József Attila: Bukj föl az árból
Bukj föl az árból (Magyar)Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra.
Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom.
Gyulékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam - vedd el! Ordíts reám, hogy nem szabad! Csapj a kezemre menyköveddel.
És verje bosszúd, vagy kegyed belém: a bűntelenség vétek! Hisz hogy ily ártatlan legyek, az a pokolnál jobban éget.
Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, ha fekszem, s egyedül. Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem.
Meghalni lélekzetemet fojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet, emberarcú, a hiányoddal!
1937. március-április
|
FordításokNémetTauch auf aus der Flut Tauber Ferenc Német Tauch aus der Flut auf Mucsi Antal Angol Tumble out of the Flood Ozsváth, Zsuzsanna Angol Leap from the current Kery, Leslie A. Spanyol Resurge en la corriente Jamís, Fayad Kérjen fordítást! |