Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Mama (Mama Német nyelven)

József Attila portréja

Mama (Magyar)

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében. 



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Mama (Német)

Jetzt hab ich immer sie im Sinne.
Die Mama ging, hielt manchmal inne,
mit ihrem Korb hinauf die Treppen –
so seh ich sie die Wäsche schleppen.

Ich, damals noch ein dreister Bengel,
fing an zu schrein, zu trampeln, quengeln:
Du sollst dich nicht mit Wäsche plagen,
mich sollst du auf den Boden tragen!

Sie schimpfte nicht, sie ließ mich greinen,
die Wäsche hängte sie auf Leinen,
da schwebten sie, die weißen Biester,
gebläht, mich schreckte ihr Geflüster.

Zu spät. Jetzt artig sein ist müßig.
Die Mama ist so groß, so riesig:
Ich seh ihr Haar am Himmel wehen,
ihr Waschblau färbt die Himmelseen.



Az idézet forrása1960, Attila József: Gedichte Auswahl, Corvina Verlag, Budapest

minimap