József Attila: Mein gebrochenes Herz (Összetört szívem Német nyelven)

Összetört szívem bús kesergője

Csókot kért tőled, néma halott,

Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,

Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.

Oh! ha leszállnál a magas égből

S lelkem akarnád vídítani,

Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,

Nem volna tovább mért ontani.

Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel

Földi posványság csápjaibul,

Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!

Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.

Összetört szívem bús kesergője

Csókot kér tőled, néma halott.

Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,

Nem kellesz nékem, oh! átkozott!

Die bittere Klage meines Herzens

bat dich um einen Kuss, stummer tot,

schon lang schlummerst du und hörst es nirgends,

glücklich, blühst du, wo du bist als Zelot.

Wenn du vom Himmel absteigen liessen,

‘d wolltest meine Seele aufheitern,

Tränen, die oft aus den Augen fließen,

dann müsste ich nicht weiter weinen.

Oder greif mich aus mit deiner Liebe

auf den Tentakeln des irdischen Sumpfs,

ich warte auf dich, komm, meine Liebe!

Bevor meine Träne auf den Boden plumpst.

Und die bittere Klage meines Herzens,

bittet dich um einen Kuss, stumm’ Tod.

Du liebst mich nicht mehr, doch hörst mich bestens,

ich brauche dich nicht, du bist nur scheintot!