Szendrey Júlia: El, messze innen

El, messze innen a világba,

A hol nem ismer senki sem,

A hol nem üldöz, nem gyötör majd

Sem gyűlölet, sem szerelem !

A hol majd élek enmagamnak,

Mit soha még nem teheték,

Mióta a sorsnak kezében

Tehetetlen játékszer levék.

Háborgó tenger ez az élet,

Kis sajka én rajta csupán,

Mit a sors, miként kénye-kedve,

Majd erre, majd amarra hány.

Oh miként vágynám megpihenni

Csendes kis sziget partjain!

Hűs árnyai után epedve

Terjesztem lankadt karjaim.

De hasztalan, de mind hiába,

Tovább, tovább, egyre tovább:

Örök küzdés nekem az élet,

Nyugtot csak a sir mélye ád.

Szeretni kell s gyűlölni addig,

És várni a pillanatot,

Melyben kialszik majd az élet,

S véle minden kin elhagyott.