Szendrey Júlia: Sötét óra
Sötét óra (Magyar)Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad.
Előbb virágos kert vala, Hol úgy megdalolt, fütyürészett Az életkedvnek madara.
Annyi szép és ifjú halott, Kiket az élet csak gyilkolni De feledtetni nem tudott.
S gyötrelmeinket ez növeli Az emlékezet telhetetlen, Szüntelen éhes férgei.
Mit mi életnek nevezünk, Nincs szabadulás, nincs menekvés, Mig a földben nem pihenünk.
Mért nem fogod be szemeim ? Nem róttam még le tartozásom, Vannak még sirni könyeim ?
|
FordításokNémetDunkle Stunde Mucsi Antal Kérjen fordítást! |