Szendrey Júlia: Keserű kín és gyötrelem
Keserű kín és gyötrelem (Magyar)Keserű kín és gyötrelem Volt énnekem a szerelem; Ami másnak életet ad, Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen, De nem nyughatom békében, kísértetként járok, kelek, Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot, Mire sehol nem találok; Mi messziről annak látszik: Árny, mint én, mely velem játszik
Hogyha közelébe érek, Rémképétől elszörnyedek S futok vissza koporsómba Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt Gyászos halotti lepedőt, S várom, hogy az ég majd megszán, Hogy majd meghalok igazán.
|
FordításokNémetBittere Qual und Folterung Mucsi Antal Kérjen fordítást! |