Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szendrey Júlia: Mein Alter (Öregségem Német nyelven)

Szendrey Júlia portréja

Vissza a fordító lapjára

Öregségem (Magyar)


Alig várom öregségem !

Könnyű nekem várni;

Ha elmondom, hogy mi okból,

Ki tudná csodálni?


Ez az én kis szőke fiam

Fog engem ápolni,

S öregségem napjaiban

Rólam gondoskodni.


„Ne félj anyám, — igy szól hozzám

Hogyha megöregszel,

Úgy viselem majd gondodat,

Tudom megelégszel.

 

Ott a meleg kályha mellett

Puha, lágy karszék áll,

Ott üldögélsz s én zsámolyon

Mindig lábaidnál.


— Nem is kell, hogy magad fáraszd

Beszéddel, intéssel,
Megtanulom arczvonásid

Olvasni szivemmel.

 
— Az lesz nekem az örömem,

Ha téged szolgállak,
S megelőzvén vágyaidat,

Mosolyogni látlak.


— Kis asztalka lesz melletted,

Megrakva mindennel,
Amit szeretsz; czukrocskákkal,

Virággal, könyvekkel.

 
— S ha kisüt a tavaszi nap

Éltető sugára,

Karonfogva kivezetlek

Üditő sétára.


— Vagy ha járni nem lesz kedved,

Szép kocsit -hozatok,
Abba okos, szórahajtó

Lovakat fogatok.

 

Kedves öreg tagjaidat

Takarom köpenybe,

S ne hogy meghütsd, lábaidat

Jó meleg czipőkbe.

 
— Csak úgy szép lassú lépésben

A lovakat hajtom,

Hogy a kocsi dörögése

Világért se rázzon.


S haza érve, szép csendesen

Karomba ölellek,

S hogy kipihenhessed magad,

Ágyadba fektetlek.


S ott térdelve ágyad mellett

Csókolgatom kezed,

És őrködve álmod felett,

Várom ébredésed!"

 
Őszüljetek hajszálaim,

Őszüljetek hamar,

Testem, lelkem öregedni,

Öregedni akar.


Mennyország lesz öregségem

Fiam hajlokában,

Édes szunyadás halálom

Ölelő karjában.

 



FeltöltőMucsi Antal
KiadóKortárs Kiadó
Az idézet forrásaSzendrey Júlia összes verse
Könyvoldal (tól–ig)23
Megjelenés ideje

Mein Alter (Német)

Kaum kann ich mein Alter erwarten!

Ich warte drauf so gern;

Und wenn ich erzähle, warum,

wer wurde sich wundern;

 

Mein kleinerer blonder Sohn, er

wird mich immer pflegen,

und wenn ich alt und betagt bin,

mich überall hegen.

 

„Kein Angst Mutter, sagt er zu mir,

wenn du einmal alt wird‘s,

ich werde dich so versorgen,

dass du zufrieden bist.

 

Dort, neben den warmen Ofen,

ein weicher Armstuhl steht,

dort sitzt du und ich an Schemeln,

neben die Füssen stets.

 

Und muss dich auch nie bemühen,

deine Wünsche offenlegen,

ich lerne deine Gesichtszüge

mit dem Herz zu lesen.

 

Das wird meine grösste Freude

wenn ich dich bediene,

deinen Wünschen zu vorkommen

mit lächelnde Miene.

 

Kleines Tischchen steht neben dir,

mit allem vollgepackt,

was du gern hast, süsse Bonbons,

Blumen und Bücher halt.

 

Wenn der Frühlingssonne scheint, und

viel Lebensfreude strahlt,

Arm in Arm gehen wir hinaus,

für langen Spaziergang.

 

Doch, wenn du kein Spaziergang willst,

bringe einen Wagen,

und zwei zahme, schöne Pferde

lasse ich einspannen.

 

Deine müden alten Glieder,

mit Kittel zudecke,

und dass die Füsse nicht frieren,  

in warme Schuh stecke.

 

Erst mit schön Langsamen schritten,

lenke ich die Rösser,

das Gedröhn von den Wagen, soll

dich, nicht zu fest schütteln.

 

Und nach Hause kommend langsam

tu ich dich umarmen,

dass, du dich ausruhen kannst, bring

dich ins Bett, den warmen.

 

Und dann, neben das Bett kniend,

küsse deine Hände,

wache über deinen Schlaf, es

soll dich niemand wecke‘.

 

Nun, werdet grau meine Haare,

möglichst schnell, ich bitte euch,

die Körper, und auch die Seele

will alt werden mit euch.

 

Paradiesisch wird mein Alter,

im Haus meines Sohnes,

und sanft schlummert die Seele ein

am Tag meines Todes.“

 

Fordította Mucsi Antal-Tóni



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap