Szendrey Júlia: Leben oder sterben (Élni vagy meghalni Német nyelven)

Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál,

Én élni vagy meghalni akarok,

Ott a hegycsúcson szívni be a léget,

Itt e szűk völgyben én megfúladok!

Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom,

Tudni hogy élek, és érezni ezt;

Zárt levegőben elalél a szellem,

S az ember nem más, mint állati test.

Vihart és szélvészt forró homlokomnak,

Langy szellő nékem enyhülést nem ad,

Szememről csak ott oszlik a homály, hol

Cikázni látom a villámokat.

Föl a sziklára, hol sasok tanyáznak,

Merész röptük oly lélekemelő;

Lenn csúszó férgek, sziszegő kígyók közt

Élni vagy halni egyként leverő. –

Oh, jaj nekem, hogy ezeket gondolni,

És a mi több, kimondani merem:

Csak egy pillantás, s a kigyók marását

És fulánkját szivemben érezem!

Das ist kein Leben, nein, quälender als Tod,

leben oder dahingehen will ich,

dort oben an Gipfel, will ich frei atmen,

hier unten im Tal, ersticke ich hässlich.

Nicht stagnieren, nicht dahinvegetieren,

ich will das Leben wissen und spüren;

in geschlossener Luft erschöpf auch der Geist,

der Mensch ist nur ein Tier mit Allüren.

Sturm und Gewitter braucht meine heisse Stirn,

laue Briese können mich nicht Beindrucken,

das Zwielicht von den Augen verschwindet nur,

wen auf den Himmel, die Blitze zucken.

Rauf auf die Klippen, wo die Adler hausen,

die dreisten Flüge sind herzergreifend;

unten kriechen Würmer, zischen die Schlangen

leben oder sterben, beides ist abweisend.

O weh mir, dass ich auch nur das denke,

und noch mehr, ich spreche es sogar aus:

Nur ein Augenblick, die Schlangen beissen zu

und der Stachel reisst mir das Herz heraus.