Kemény István: Egy vendég Berlinben

Itt németek vannak az utcán
és a földalattin, de mind, mind
déli nyelveken beszél.
Az egyik beül a pizzériába,
pizzériát nyit a másik,
a harmadik egy sokkal régebbi
asztaltól figyeli őket -
hol van már a rend?
Németország meleg étel,
ínyencek csettintgetése
hallatszik az égből.

Az ég
különben is furcsa.
Újabban enne, folyton
csak enne az ég,
sokat mond, beszél, beszél,
de gyakran a legegyszerűbb szavak
nem jutnak eszébe. Ha
felnőtt lánya lenne az égnek, az
most titokban meghökkenve figyelné,
rábízhatja-e még a saját gyerekét.

Á, gúny!
Légy jó fiú, szállj el innen,
ne is szállj el, oszolj el idefönn,
ez most egy alkalmas ég,
jó ég, kegyelmes ég.
Ha nem megy, szállj vissza rám,
elviszlek én,
otthon vigyázok rád majd,
és ígérem, rögtön szólok, ha
kellesz megint.