Ambrozovics Dezső: Sorsunk
Sorsunk (Magyar)Szertebolygó árnyak vagyunk, Mind, kik itt a földön élünk, És a sorsnak vad szeszélye Gúnyolódva játszik vélünk
Égi szikrát olt szívünkbe, Melynek tüze perzsel, éget Úgy szeretnők átölelni Az egész nagy Mindenséget!
Szárnyakat rak álmainkra, Vágyainkat fölcsigázza. Úgy, hogy szinte elsorvaszt az Örök szomjúságnak láza!...
S majd ha egykor alkonytájban Az utunkra visszanézünk, És a sárga lomb közt járva Azt kérdezzük, el mit értünk?
Akkor látjuk, hogy meddő volt Minden álmunk, küszködésünk, S csak a sorsunk vad szeszélye Játszott gúnyolódva vélünk!
|
FordításokNémetUnser Schicksal Mucsi Antal Kérjen fordítást! |