Krüzselyi Erzsébet: Ideal (Ideál Német nyelven)

Érted dobog a szivem,

Neved susogja szám,

Te véled álmodom oly

Sok hosszú éjszakán.

És mégis, hogyha néha

Együtt vagyok veled,

Titkolom hő szerelmem,

Hogy észre ne vegyed.

Pedig, ha sejtenéd te

Bűbájos szép alak,

Mily lángolón szeretlek,

Mily hőn óhajtalak!

Hogy megremeg a szívem,

Ha rám veted szemed!

Egy csókodért od' adnám

Egész életemet!

És mégis hogyha néha

A csókom kellene,

Hevesen és nagy tűzzel

Szegülök ellene!

Ha egyszer ott dobogna

A szívem kebleden,

Nagyobb boldogság többé

Nem kellene nekem.

És mégis hogyha néha

Ölelni jösz felém,

Karomat védve, tiltva

Terjesztem ki elém.

Hideg vagyok te hozzád

Miként a jég, hideg.

De ezt a hidegséget

A szívem sínyli meg!

Csak egy az óhajtásom:

Hogy széles melleden

Fényes szemedbe nézve

Haljak meg csendesen!

Mein Herz schlägt für dich, deinen

Namen flüstert mein Mund,

mit dir träume ich immer

Nacht für Nacht im Abgrund.

Und trotzdem, wenn auch manchmal

mit dir zusammen bin,

verstecke meine Liebe,

es hat sowieso kein Sinn.

Und wenn du es vermutest

charmante schöne Pfau,

wie flammend ich dich liebe,

du wunderschöne Frau!

Und wie mein Herz erzittert,

wenn du mich zart anschaust!

Und nur einen Kuss von dir

wär’ für mich Saus und Braus.

Und trotzdem, wenn auch manchmal

wolltest ein Kuss von mir,

heftig und mit großem Feuer:

Dagegen wehre mich!

Sobald mein Herz an deinem

würde einmal schlagen,

größeres Glück im Leben

könnte nie mehr haben.

Und trotzdem, wenn du manchmal

willst mich nur umarmen,

die beiden Arme breite aus,

die Liebe zu tarnen.

Ich bin so eiskalt zu dir

wie das Eis, nur kalt sein.

Doch unter diese Kälte

leidet mein Herz allein!

Meinen einzigen Wunsch noch:

Das ich an deiner Brust

in deine Augen schauend,

dort selig sterbe muss!