Varga Ottó: Ügyeletben

De szép békésen hull a hó!
A bundám fűtött léghajó;
úszunk a hófelhők között...
Ott lenn fehér,
halk este lett...
A híd virraszt
a víz felett.
Sötétek mind az ablakok.
Ásít az este. Hallgatok...
Ott messze ittasan dalol,
s dülöng haza
egy agglegény.
Otthon vígan
motyog szegény:
- De szép vagy árva otthonom!
Te kedves ágy, ne vedd zokon,
hogy így ruhástul rád dűlök!
Egy kis dohányt
még elszívok...
szívok... hogy ring...
a táj... inog... -
A részeg alszik. Álma szép;
mit bánja hát, hogy háza ég?!
Utolsót, szépet álmodik.
Ő alszik... Én
nem alhatom.
Az éj szemét
nézem vakon;

És nő a képzeletvetés,
míg föl nem ráz a csöngetés:
- Halló... tüzünk van... dolgozunk...
egy E sugár
és nyolc személy...
van egy halott...
nem, már nem élt. -
Ágyában tört reá a vég.
Lehet, hogy egy szivarkavég
és ittasság a tűz oka.
Nincs rá tanúnk:
ő nem beszél,
elfújta már
mécsét a szél.
Milyen békésen hull a hó,
pedig sok árva földlakót
most pusztulás lebeg körül...
Mi őrködünk,
de - emberek -
ti is mindig
ügyeljetek!
De szép békésen hull a hó!
A bundám fűtött léghajó;
úszunk a hófelhők között...
Utunkat nem
zavarja gát, -
békés, nyugodt
jó éjszakát!