Kergekóros öröklét (Magyar)
Másszuk a tiltott fát a gyümölcsért, vágyva Teremtőnk égi hatalmát: lopjuk az almát. És a Kerítő mérge belénk mar, íme a gőgnek rabjai lettünk, láncra verettünk. Poklok urának kerge kolompja kongja a ritmust, járjuk a táncot, rázva a láncot. Járja a hét bűn kerge seregje; élen a Gőgös nyargal a pályán, zabla a száján. Fújtat a Fösvény, súlyos a terhe, borjú aranyból, tágul az orra pénzt szimatolva. Hajtja a rossz vér lám a Buját is: társai testét nyalva igyekszik, közben üzekszik. Sír az Irigynek lelke: irigyli azt, ki kergén törve előre szert tesz előnyre. Lót-fut a Torkos, falja a koncot, mit kiköp, újfent nyeldesi, végül már belekékül. Dúl-fúl a Düh, mert unja a táncot, s húzza a lánc, hát kedveszegetten járja veszetten.
Talpal utánuk Rest, aki restell tenni a jóért, ámde piros vért áldoz a rosszért. Táncol a Hét Bűn, egyre fiadzik, Táncol a sok láb, szűkül az ösvény. Ég a vörös fény, hinti a kormot rá a vak alkony: dülled a szem, nem látja az estét, érzi a vesztét. S az közeleg, már zárja az ösvényt nagy fene gépszörny, rátör a nyájra: futnak alája mind, kiket ámít, húz a kolompos. Vérbe fagyottan másznak alóla, holtan a jóra, élve a bűnnek, vesztve gerincet; irha helyett már szellemi inget hordva keringnek, míg beleszédül mind a pokolba, hétlyukú katlan lávaterébe, ott a vitustánc-házba belépve rángnak a tűzben el sosem égve, mit se remélve. Feltöltő | Varga Zsolt |
Kiadó | Irodalmi Rádió |
Az idézet forrása | https://mek.oszk.hu/03400/03487 |
|
|