Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Varga Ottó: Balázsjáró vers

Varga Ottó portréja

Balázsjáró vers (Magyar)

1. vers (Balázs)

Én vagyok a küldött, kvártélyért ki megyen,
Az urak szobája nagyhamar kész legyen,
Vezető uraim amelybe jöhetnek;
Kvártély-készítésre én jöttem követnek.
Ha tehát szavamra mostan nem hallgatnak,
Akkor itt tüstént nagy károkat vallhatnak.
Hordják ki hát hamar a rokkát s orsókat,
Fogadják jó szívvel az igaz, jó szókat.

2. vers (Balázs)

Nosza te hatalmas és híres nagy vitéz
Bajnoki erőddel mutasd meg, hogy mit érsz,
Hadd tudja e ház is, hogy te vagy az, aki
Nagy földet bejártál, mint győztes hazafi:
Rettegett úr lettél hatalmas térségen,
Északon, keleten, nyugaton és délen.
Fényes nagy kardodat sebesen forgatod,
Legyőzött népekre félelmet hoz karod.

3. vers (Balázs)

Halljátok mindnyájan, amit most beszélek,
Hatalmam nagyságát tárom most elétek:
Én vagyok alacsony termetű Attila!
Aki vét ellenem, lesz annak nagy kínja:
A hátán tánczol majd Istennek ostorja,
Szállását seregem a földig rombolja.

4. vers (Balázs)

Kapitány vagyok én, nem járok egyedül,
Sereget vezetek, én megyek legelül,
Hajrákat kiáltva bíztatom népemet,
Ne félj míg engem látsz, nincs veszve életed.
Így ugyan gyakorta táborba siettem,
Ellenségre várva vigyázva figyeltem,
Ünnepet eltöltve jó ízet sem ettem,
De mit a poszt kíván, azt mindig megtettem.

5. vers (Balázs)

Káplári tisztemben oly híven eljártam,
Hogy tegnap csak egyre több százat levágtam.
Ugyancsak fáradtam eme nagy verésen,
Hólyagok is sültek e kemény tenyéren,
Ajándék-csomagot sem fogok kezembe,
De ha majd elnyerem, vetem a zsebembe.

6. vers (Balázs)

Én zullér voltomban pennát is forgatok,
Tentával, papírral gyakorta izzadok:
Rovom a profuntát, ki hányat ehetett,
Teszek a tisztemnek mindenben eleget.
Míg a had rostagol, nekem bíz futnom kell:
Katonák kvártélyát jómagam hajtom fel.
Nincs is így a hadnak semmiben hiánya,
Zsebem is megtelik, nem futok hiába.

7. vers (Balázs)

Én szántok, keverek, meleggel aratok,
Élést a seregnek izzadva takarok.
Ha én nem aratnék, a sereg nem enne,
És sován lovoknak abrakja se lenne.
Érettük hordozok jó kaszát és csépet,
De azért várok is sonkát, egy egészet,
Ha azt nem, akkor egy jó darab szalonnát;
Hát te mit vársz nyársos? Kolbászt az asszony ád!

Hátha egy poflevest?
Inkább szép máriást!
Nyárs Ferencz, Zuzmora Pál így énekeljünk:
a, e, i, ó, ú, ő, ű.

8. vers (befejező szöveg együttesen)

A, a, a, Balázs napja vagyon ma,
melyen szokás itt nálunk,
hogy házonként kántálunk,
a, a, a, Balázs napja vagyon ma.

E, e, e, azért jöttünk most ide,
hogy kérjünk, s ti adjatok,
a sor mostan rajtatok,
e, e, e, azért jöttünk most ide.

I, i, i, töltsétek ezt jól teli,
e csutorát, s ösztövér
zsákunk legyen szép kövér,
i, i, i, töltsétek ezt jól teli.

Ó, ó, ó, ki mit adott, az mind jó,
ki mit adott és ád még,
tanítónknak ajándék,
ó, ó, ó, ki mit adott, az mind jó.

Ú, ú, ú, távozzék a gond és bú,
legyen hosszú békesség,
baj, baleset ne essék,
ú, ú, ú, távozzék a gond és bú.

Ő, ő, ő, bor és búza légyen bő,
a barmoknak jó mező,
az egészség kedvező,
ő, ő, ő, bor és búza légyen bő.

Ű, ű, ű, távozzék a keserű
pohár minden lélektül,
szálljon áldás Istentül,
ű, ű, ű, távozzék a keserű.

A nyolcadik vers után ez mondatik együttesen:

Ma vagyon emlékezetben Szent Balázs püspök ünnepének napja,
melyen szegény diákoknak megtelik a zsákjok.

Omedignom, veredignom, lóde, lóde, tontusz, kampusz, gemitórum, flórom, gyermine.

9. vers

Adjatok még nékünk Zsuzsát,
Hadd kergesse ki a kutyát!
Omedignom, veredignom, stb.

Adjatok még nékünk Katát,
Hadd mossa az üngöt, gatyát!
Omedignom, veredignom, stb.

Adjatok még nékünk Julcsát,
Hadd süssön el lisztet, puskát!
Omedignom, veredignom, stb.

Adjatok még nékünk Lenkét,
Hadd tisztítsa meg a lencsét!
Omedignom, veredignom, stb.

10. vers

Adjatok hát, adjatok,
mit zsákomba rakhatok,
vérest, májust és kolbászt!
Hozhatjátok már folyvást,
ekkorát vagy akkorát,
mint a kardom, akkorát:
nem magunkért kántálunk,
tanítónké zsákmányunk.

Hogyha semmit nem adtok,
fazekakban kárt valltok;
úgy fogunk itt ugrálni,
mint a molnár pulykái,
mikor még nem laktak jól
csípett-lopott magvakból.

Az asszonyunk dolgos, jó,
ugrik, fingik, mosolygó,
egy kis fijat szottyantott,
kis hapajdát pottyantott.



FeltöltőVarga Zsolt
KiadóIrodalmi Rádió
Az idézet forrásahttps://mek.oszk.hu/03400/03487

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap