Szentessy Gyula: Menekülés

Te bűnös asszony, mit kivánsz még?

Tied volt hamvas ifjúságom,

Tied volt első szívverésem,

Tied volt rózsás gyermekálmom!

A kárhozatért, melyet adtál,

Talán a vérem' szomjúhozza

Izzó ajakad, mely a csókot

Égő parázszsal viszonozza!

„ Nem józanodva, nem feledve,

De elhagylak, mert itt az óra,

Érzem, ha mégegyszer megcsókolsz,

Nem lesz erőm e fordulóra.

Nem volna többé akaratom,

Halálra, kárhozatba futnék,

Kirabolnád egészen szivem,

Örökre koldusbotra jutnék.

A te öledben kárhozat van,

Reám vár még egy boldog élei,

Valami elfelejtett zugba

Leszek boldog, de nem tevéled!

Valami elfelejtett zugban,

Ahol még emléked se bántson,

A porba ásom arczomat, hogy

Több asszony meg ne babonázzon!”