Varsányi Gyula: Hervadás

Merengve nézem édes, kedves arcod!

Szelíd szemedtől hullámzik szívem

S érzem, hogy ily mély érzés nem viharzott

Még soha sem rejtelmes mélyében.

Átjárja lelkemet, de annyi üdvvel,

Minő e szívbe még sosem merült el:

Oly tiszta szent és súgja valami:

Te tudnál engem boldogítani…

Oh, nincs nagyobb üdv, kedves lány, szívednél,

De szívem arra méltó nem lehet!

Te tavaszodba engem nem vihetnél,

De én reád borítanám a telet.

Oh, váljunk! Válok összezúzott szívvel;

Reád a sors még új napot derít fel:

Szerelmes ifjú hű szívére zár,

Engem felejtés szemfedője vár!