Rudnyánszky Gyula: Virágok
Virágok (Magyar)Repülnek az évek felettünk, Az elvirult nyár egyre több; De amit álmodtunk, szerettünk, Nyomát még el nem födte köd. Szerelmünk napvilágos útján Hervadva hullt le sok levél; De mért borongjunk percnyi múltján, Amíg emléke frissen él?...
Szerelmi hódolat jeléül Mindig virágot adtam én; Boldog virág, mely sose vénül, Halála, üdve egy: a fény. S úgy érzem, hogy mi is, szerelmem, Egy-egy ilyen virág vagyunk; Nem küzdhetünk a végzet ellen: Mi éltet, attól hervadunk.
|
FordításokNémetBlumen Mucsi Antal Kérjen fordítást! |