Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kosztolányi Dezső: Monologo (Magánbeszéd Olasz nyelven)

Kosztolányi Dezső portréja

Magánbeszéd (Magyar)

Az életet szerettem. Azt, ami lüktet,
azt, ami vágtat a vér rohamán.
És szíveket gyűjtöttem. Elhanyatló,
kedves főket, jó aggok kékerű,
áldott kezét, kisgyermekek csodás,
seprős-pillájú, bűvös szemeit.
Mostan természetesen kiabálok,
izgága dühvel csapdosom üres
kezem. Jaj, jaj, én eszelős
gyűjtő, felsült, rossz üzletember,
nagyralátó fajankó, mit műveltem?
Gyűjtöttem volna inkább szívtelen,
durva követ, goromba vasércet,
halomba rakva, mind-mind itt maradna
vigyázva elfogyó életem hideg
vigyorral, mint zsugorit az arany.
De megvesztem azért, mi elveszendő,
imádtam én a legtöbbet, mi széthull
s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://www.literatura.hu

Monologo (Olasz)

Amavo la vita. La vita, che pulsa,
che galoppa con l’irruenza del sangue.
E collezionavo cuori. Persone dilette
debilitate, mani dalle vene blu dei
vecchietti, occhi magnifici dei bambini
meravigliosi, dalle sopracciglia folte.
Or’ naturalmente sto strepitando,
con una collera inquieta percuoto le mie
mani vuote. Povero me, forsennato
collettore fallito, cattivo uomo d’affari,
imbecille ambizioso, cosa avevo fatto?
Avrei fatto meglio a collezionare rude
pietre senza cuore, ruvidi minerali di ferro
accatastati, or’ rimarrebbero tutti qui
per custodire la mia vita che sta scemando,
ghignazzando, come fa l’oro con l’avaro.
Ma andavo pazzo per tutto ciò ch’è fugace,
più che altro adoravo le cose, che si dissolvono,
che son più deperibile del lampone o del pesce.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap