Kosztolányi Dezső: Szülőföldemnek bús határa
Szülőföldemnek bús határa (Magyar)Szülőföldemnek bús határa, hajh, Mert hozzád többé nem visz a vonat, Gyermekkorom, áldott gyermekkorom, Bölcsők, koporsók, temetői por Kis iskolánk, amelybe a harang Lombok, virágok és színes kavics Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég, Szivembe húsz év gazdagsága s lágy, Fejemre kulcsolom a két kezem, Vagyok szegény, ki semmit sem akar, S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,
|
Kérjen fordítást! |