Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Révai Károly: Erinnerung an Nagybánya (Nagybányai emlék Német nyelven)


Vissza a fordító lapjára

Nagybányai emlék (Magyar)

Valahol egyszer, vidám társaságban,

Harmatos arcú öt leányt találtam;

Úgy álltam köztük, — mig átfont e lánc,

Mint liliomok közt egy fakó bogáncs.

 

S én, vén poéta álmodozni kezdtem,

A rég elmúltra vissza emlékeztem;

Az arcok, szemek azt mondogatják:

Ilyenek voltak egykor a mamák!

 

S én voltam köztük a pajkos fiú,

Kinek szemében tűz volt, — nem hamú!

Bensőmben pedig, mit szívnek neveznek,

Ép’ akkor készült merésznek, hevesnek.

 

S mig nézegettem e leányokat:

Éreztem, hogy egy szó mind fojtogat;

S remegtem is, hogy az a szó kipattan,

Mint mamájoknak egykor mondogattam.

 

. . . Nem! Ne féljetek a vén poétától!

Az ő szive többé már nem ficánkol.

Mikor egy fáradt útas megjelen:

Nem vágy’ pihenni rózsalevélen!

 

1906. julius

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaNagybánya és vidéke
Megjelenés ideje

Erinnerung an Nagybánya (Német)

Einmal irgendwo in nette Gesellschaft,

fand ich fünf Mädchen, taufrisch und sehr lebhaft;

ich stand nur dort – leise etwas mich durchdrangt

wie eine Distel, der zwischen den Lilien stand.

 

Und ich, ein alter Poet, fing an zu träumen,

mit der alten Vergangenheit aufräumen;

die Gesichter und schönen Augen sagten:

So waren auch die Mütter vor vielen Jahren!

 

Ich war unter ihnen der junge Lausbub,

‘d im Auge war Feuer, – was alles umgrub!

Im Inneren, was ein Herz genannt wird,

es wurde damals mutig wie ein Schulkind.

 

Und während ich an diese Mädchen blickte:

Ich fühlte, wie mich ein Wort fast erstickte;

‘d, ich zitterte auch, dass das Wort heraussprang,

was ich zu ihren Müttern ganz laut vorsang.

 

Nein! Habt keine Angst vor dem alten Dichter!

Sein Herz zappelt schon sehr-sehr lange sagt er.

Wenn einen müden Reisenden herrufen:

Er will nicht auf dem Rosenblatt ausruhen!

Juli 1906

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap