Takács Ilus: Varázs-törés
Varázs-törés (Magyar)Ez a föld, — csak poétát ne teremne. Sorsa legtöbbjének csak szenvedés: Kétség s remény közt vívódó leikével Mit eredménykép adhat, oly kevés.
Ösztöne vágya — vezetni előre — Magasb, tisztább látókörök felé, S útjába dogmák merev szirtvilága; S álmodó fejjel ütközik belé . . .
Lelki életet vágyik gazdagitni, S a megszokások gyáva embere: Ha éltébe tör bántó, vagy szokatlan, Oly rosszul van vértezve ellene.
Az eszme-életet vinné előbbre, S az anyag-kultura leikébe vág, Mely fákat pusztít, pázsitot tördel föl, Csöndet űz széjjel, érzésekre hág.
Öreg szobám, te voltál eddig nékem Magányos estéken a vigaszom; Óh, úgy szerettem enyhe félhomályod, Ha holdfény áradt be az ablakon.
Ott az ablaknál, egyik vén zsölébe, Meghúzódtam merengve, csöndesen . .. Fáradt szivem ugy-ugy elringatózott Fehér sugárba szőtt emlékeken.
De most már vége! Uj időket élünk! Oda szobámnak kedves mélasága : Az ablakon át vakítóan tör be A villanykörte izzó, sárga lángja.
|
FordításokNémetZauber-Bruch Mucsi Antal Kérjen fordítást! |