Tóth Kálmán: Emberektől eltitkolám
Emberektől eltitkolám (Magyar)Emberektől eltitkolám De sirodnak mind megmondtam, A mit mélyen szenvedek én: Vádat, szégyent, nagy titokban, Hogy megölőd tán én voltam!
Azt hittem, hogy ki sem hallá, De a fűben volt egy féreg, Meg egy koldus a kapuban, Ezek hallák: mit beszélek, Föl volt fedve vád és vétek.
És a féreg - ez az élő Alázat - a föld rögéből Idételen hitvány fejét Láttam, hogy mint emelé föl, Én mellettem - büszkeségből!
És a koldus, temetőnek Kapujában a mint álla, - Láttam, mi volt szemeiben: Iszony, vigasz és a hála, Hogy nyomorubb is van nála!
|
FordításokNémetVon Menschen würd’s geheim… Mucsi Antal Kérjen fordítást! |