Barcsai Géza: Megnyugvás

Sírjon, panaszkodjék a gyermek,

A férfi tűrjön szó nékül!

Viselje csöndesen a terhet

Mely vállaira nehezül!

Nincs oly keserve a világnak,

Mit ember nem ért valaha! 

Bús téli éjszakán is áthat

Az égnek egy-két sugara.

De tégy akárhogy! Bármi érjen,

A vége úgyis egy marad.

Legjobb tehát, ha békességben

Meghúzod csendesen magad!

Az örömek és a keservek

Mind ez múló, csekély dolog.

Olyan vagy, hidd el, mint a gyermek,

Ki semmiért örül, zokog!

Óh lásd be végre már, hogy semmi,

Erők játéka vagy csupán !

És a te sorsod: porrá lenni

Arasznyi kurta lét után.