Sziráky Dénes Sándor: Der wiederholten Schöpfung (A megismétlődött teremtés Német nyelven)

Amikor elzakatolt feletted az űzős napi robot,
gondolsz-e rá, ki volt az,
aki a fáradtság után izmodba új erőt lopott?

Azt hiszed, mert véresre serkedt a tenyered
a kemény kaszanyéltől,
hogy te termeled az éheseknek a kenyeret?

Amikor kézben tartod a kenyered karéját,
nem csodálkozol, mért történt,
hogy a vetés fűlándzsái átszúrták a föld héját?

Nem zengte át idegszálaidat a hír a
megismétlődött teremtésről:
egy magház meghasadt, s felemelte fejét a rózsaszín csíra.

Amikor kiújul fölötted az űzős napi robot,
gondolsz-e reá, miért van az,
hogy az Ismeretlen elhalt izmodba új mozdulást hozott?...

Wenn der tagtägliche Stress und allerlei über dich vorbei rast,
denkst darüber nach, wer war das,
der, der nach der Müdigkeit in deinen Muskeln, neuer Kraft stahl?
 
Denkst du, weil deine Handfläche blutüberströmt ist,
von den Harten Sense Griff,
dass, du stellst für die hungrigen das Brot her, was er isst?
 
Als dann in der Hand ist, die geschnittene Brotscheibe,
wundert dich das nicht, warum haben,
die Lanzenspitzen der Saaten durchbohrten die Erdenschale?
 
Wurde dein Nervenstrang nicht durchgedröhnt von dem Horror
von der wiederholten Schöpfung:
Ein Kerngehäuse geplatzt, und der rosarote Keim wächst empor.
 
Wenn der tagtägliche Stress und allerlei zu dir noch mal hin rast,
denkst darüber nach, warum ist das,
weil der Unbekannte in deinen Muskeln, neuer Kraft gebracht hat?