Örkény István: Visszatért a Földre a Magyar holdrakéta Beszélgetés a két utassal 2

- Ah, itt a parancsnok! Kapitány úr, van egy kis ráérő ideje?

- Kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert erős gyomorrontással tértem vissza a Kozmoszból.

- Ez nyilván a súlytalanság állapotától van.

- Inkább a halászlétől.

- Azt is vittek magukkal?

- Dehogy. Ott kínált meg vele egy vendégszerető család.

- Mit hallok? Hát vannak a Holdnak lakói? A másodkapitány nem is említette.

- Kollégám kitűnő űrrepülő, de a megfigyelőképesség a gyönge oldala. Ráadásul az emberek nem érdeklik, még a halászlévacsorára se jött el. Ő inkább állatbarát.

- Eszerint élnek ott emberek?

- Élnek, mégpedig kellemes meglepetésemre magyar emberek, akik már jól alkalmazkodtak a nagy hőmérsékleti ingadozásokhoz és más helyi adottságokhoz. Megedződtek a hideg ellen, és persze hőállóak is, továbbá levegő híján - mert az a Holdon nincs - zacskóból vesznek lélegzetet, melyben még a hazulról hozott levegőt tartogatják.

- Milyen megható! És azonkívül, hogy magyarok, mivel foglalkoznak?

- Azonkívül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket.

- Rólunk tudnak-e?

- Úgyszólván mindent, csak egy kis késedelemmel, mert az ő teleszkópjaikon a nagy távolság miatt most még csak II. Ferenc József uralkodása látható.

- Ön is látta a királyt?

- Egy percre, amint éppen hadat üzent Szerbiának. Persze, onnan nézve a tárgyaknak nincs magasságuk. Ferenc József is egészen lapos volt, csak a szakálla állt ki belőle. Úgy nézett ki, mint egy szőrös egyforintos.

- Milyen érdekes! Tanult-e, tapasztalt-e még valamit a világűrben?

- Sok nagyszerű dolgot láttam.

- Nem is csoda, ha valaki ilyen jó megfigyelő. Mi volt a legérdekesebb?

- Nekem az volt a legnagyobb meglepetésem, hogy nem egy Hold van, hanem kettő.

- Kettő? Hogy értsem ezt? Egyik a másik mögött?

- Dehogyis. Szorosan egymás mellett, csak egy kis hézag van közöttük.

- Érthetetlen. Ezt még nem észlelte soha senki.

- Nem? Akkor, úgy látszik, tévedtem