Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petőfi Sándor: Koncom septembra (Szeptember végén Szlovák nyelven)

Petőfi Sándor portréja

Szeptember végén (Magyar)

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

 
1847



Az idézet forrásaP. S.

Koncom septembra (Szlovák)

Skvitá ešte údol kvetmi záhradnými,
zelenie sa ešte topoľ pred oknom;
ale pozri, vidíš tamto ríšu zimy?
Snehy pokryli už končiar nad horstvom.
Ešte v srdci mojom mladom leto spieva
a ešte v ňom hýri jari všetok jas;
no hľa, v kaderách sa mi už zjesenieva,
popŕlil už hlavu moju zimný mráz.

Opadne kvet, život odpádi a niet ho...
Sem poď, žienka moj a, sem mne v lono, hľa!
Či ty, čo sa mi dnes k hrudi vinieš s nehou,
neklesneš mi zajtra na hrob, zúfalá?
Óh, povedz, ak umriem skôr, či so slzami
smrtnou plachtou prikryješ ma, mŕtveho?
A či ťa raz láskou šuhaj dáky zmámi
tak, že mena môjho vzdáš sa pre neho?

Závoj vdovský ak raz zahodíš, mne na rov
potom zaves ho jak prápor smútočný:
zo záhrobia si poň vyjdem nocou tmavou
a si odnesiem ho ta do hrobu tmy,
stierať si ním prúdy sĺz pre teba, ktorej
na mňa zabudnúť tak ľahulinko je,
a obviazať srdce poranené, choré,
čo ťa jednak, aj tam, večne miluje!



KiadóTatran
Az idézet forrásaSándor Petőfi. Básne

Kapcsolódó videók


minimap