Petőfi Sándor: Hegyen űlök
Hegyen űlök (Magyar)Hegyen űlök, búsan nézek le róla, Mint a boglya tetejéről a gólya. Lenn a völgyben lassu patak tévedez, Az én fáradt életemnek képe ez.
Elfárasztott engemet a szenvedés. Be sok búm volt, örömem meg be kevés! Bánatomból egy nagy árvíz lehetne, Örömem kis sziget lenne csak benne.
Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél, Közelget az időjárás ősz felé; Ősszel szép csak a természet énnekem, A haldokló természetet szeretem.
Tarka madár nem fütyörész az ágon, Sárgapiros levél csörög a fákon, Innen-onnan lehull a fák levele... Bárcsak én is lehullanék ővele!
Holtom után vajjon mi lesz belőlem? Vadfa lenni szeretnék az erdőben; Ott lenne az én számomra jó tanya, Egész világ engem ott nem bántana.
Szeretném, ha vadfa lennék erdőben, Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem; Elégetném ezt az egész világot, Mely engemet mindörökké csak bántott.
Pest, 1845. október 16. - november 25. között
|
Kérjen fordítást! |