Petőfi Sándor: Der Dichter und die Weinrebe (A költő és a szőlővessző Német nyelven)

Semmi vágyam, semmi kedvem

A borostyánkoszorúhoz!

Magyarország szép leányi,

Szőlővessző-koszorúval

Koszorúzzatok meg engem,

Mert a szőlővessző és a

Költő sorsa oly hasonló.

Költő és a szőlővessző

A világnak adja lelkét.

Szőlővessző lelke a bor,

A költőnek lelke a dal.

Lelkünket ha általadtuk

Borban, dalban a világnak:

Elhervadunk, elenyészünk.

És midőn már elenyésztünk:

Lelkeink, a bor s dal mellett

Vígad a világ! - - -

Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között

Hab kein Verlangen, ‘d keine Lust

zum Bernstein oder Efeukranz!

Und ihr Ungarn schönste Mädchen

mit einem Kranz aus Weinreben

vertreiben könnt mir alle Frust,

denn die Rebe und des Dichters

-Schicksal, beide sind so ähnlich.

Der Dichter und der Weinrebe

schenken der Welt ihre Seelen.

Die Seele des Weinstocks ist Wein,

die Seele des Dichters, das Lied.

Unsern Seelen übergaben

in den Wein und Lied an die Welt:

Wir verwelken, wir verschwinden.

Und wenn wir schon verschwunden sind:

mit Seelen, ‘d mit Lied des Weines

die Welt bleib fröhlich!

Borjád, 26. September - 7. Oktober 1845