Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petri György: Cosi segnalai (Ekképp jeleztem Olasz nyelven)

Petri György portréja

Ekképp jeleztem (Magyar)

Mivelhogy
sírt,
és mivelhogy
el akart rohanni,
és néztek is bennünket
már mindenfelől:
sietve felemelkedtem,
és kezemet
némi súllyal, anélkül, hogy teherként,
az alkarjára helyeztem,
miközben tekintetem
remegve, de szilárdan
hatolt a pupillába egyenest.
S ő küzködve, de végül
megadóan:
visszaernyedt a székre.
– Ekképp jeleztem
udvarias készségemet
a meghitt beszélgetésre.*

 

*Nem konkrét személyre vonatkozik a vers. A „mivelhogy” jogásziasan körülményes szóhasználata és az élethelyzet hétköznapi drámaisága közötti feszültség érdekelt. Ez tulajdonképp ötletvers, amiben azért egy igazán súlyos életproblémám benne van, az ti., hogy valóban még vészhelyzetekben is kívülről tudom nézni, pontosabban kényszeresen kívülről nézem magamat is, meg a másikat is. Ezenkívül, azt hiszem, valóban ilyen vagyok, hogy „kezemet / némi súllyal, anélkül, hogy teherként, / az alkarjára helyeztem”. Ez abnormális tudatosságot jelez. Egy szerelmes versben egy nő testrészét nem szoktuk alkarként pontosítani, és „némi súllyal”, tehát valami érzelmet akarok kifejezni, de anélkül, hogy teherként, tehát mondjuk figyelembe veszem, hogy a hölgy esetleg reumás. Most jön az egyértelműen phallikus hasonlat, a tekintet, ami „remegve, de szilárdan hatolt a pupillába egyenest”.A „visszaernyedt a székre” szexuális relaxálódás. Megint jön a visszavonás az utolsó három sorban. Látszólag túl vagyunk egy drámán, sőt egy szimbolikus nemi aktuson, de ez valójában semmi többet nem jelent, mint hogy udvariasan kész vagyok a meghitt beszélgetésre – a két jelző ellentmond egymásnak.

A szerző jegyzete



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://www.pim.hu

Cosi segnalai (Olasz)

Siccome piangeva,
e siccome voleva
scappare via,
e ormai da
tutte le parti
ci stavano pure osservando:
mi alzai di fretta,
la mano, con una
leggera pressione, ma senza peso,
le posai sul avambraccio,
mentre il mio sguardo tremando
ma fermamente le penetrò
dritto nelle sue pupille.
E lei combattuta e alla fine
rassegnata:
si lasciò andare sulla sedia.
- Cosi segnalai la mia
garbata disponibilità
per una conversazione confidenziale.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap