Parafrázis (Magyar)
Mindenki táplálékaként, ahogy már írva van, adom, mint élő eledelt, a világnak magam.
Mert minden élő egyedűl az elevenre éhes, lehet a legjobb szeretőd, végül is összevérez.
Csak hányódom hát ágyamon és beléreszketek, hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet!
Miféle vályu ez az ágy, ugyan miféle vályú? S mi odalök, micsoda vágy, tündöklő tisztaságú!
Szünetlen érkező szivem hogy falja föl a horda! Eleven táplálék vagyok dadogva és dobogva.
Eleven étketek vagyok szünetlen és egészen; emésszétek föl lényegem, hogy éhségtek megértsem.
Mert aki végkép senkié, az mindenki falatja. Pusztíts hát szörnyű szerelem. Ölj meg. Ne hagyj magamra. Feltöltő | CZIRE Szabolcs |
Kiadó | Magyar Elektronikus Könyvtár |
Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu |
Megjelenés ideje | 2002 |
|
|