Tandori Dezső: „Vigyázz magadra s ne törődj velem" (Jékely Zoltán)

Hát nem visz a repülő, a vonat;
hát mire-kire bíztam "sorsomat"?
Színlelni bármit? Nincs oly védelem.
Magadra vigyázz s ne törődj velem.
Valami csoda folytán, olvasom,
ez s ez így van; s akkor ez "oltalom"?
És ami nem tökéletes -: hibás?
Velem ne törődj s magadra vigyázz.
Egykor? Hogy - nem voltak itt madarak?
Majd? Lesz az? Hogy mind-semmijük "marad"?
Mi lettem én, köröttük mim köröz?
Vigyázz magadra s velem ne törődj.
...De már ezt mintha nekik mondanám
velük beszélhetek csak igazán,
mert nincs "velem", "maguk", nincs, hogy "törődnek" –
látod, így nincs. Mindig, meg Soha-Többet:
megcsókolok csak egy vak homlokot,
madaram ott hordott egy csillagot,
szám érzi a levegőt, ez jele,
hogy - vigyázzak rá, nincs más Semmije.