Balázs F. Attila: Cavalieri nudi (Meztelen lovagok Olasz nyelven)

mi maradt belőlünk

a kipingált hétköznapok lovagjaiból

akik hetykén ünnepeltük elvesztett csatáinkat

miközben mint felfújt léggömbök

pukkantak a méregtől

győztes ellenfeleink?

mi maradt belőlünk merészekből

akik elhagytuk árnyainkat

de azok éjszaka visszalopakodtak

s reggel arra ébredtünk

hogy befészkelődtünk meleg puhaságukba?

mi akik azt hittük:

ha vagyunk – van a szó is

s a szó által vagyunk és leszünk – f

ehér folyosókon lépdelünk

kívül minden időn

mert alvás közben eltörölték álmainkat

s az ébredés határán

mint fejbekólintottak méregetjük egymást

s magunkat:                             

mi maradt belőlünk?

cos’è rimasto di noi

cavalieri dei giorni feriali dipinti

che baldanzosi festeggiavamo le nostre battaglie perse

mentre i nostri avversari vincenti

come palloni gonfi

scoppiavano dalla rabbia?

cos’è rimasto di noi audaci

che abbiamo abbandonato le nostre ombre

ma questi son tornati furtivamente

e al mattino ci siamo svegliati

intrufolati nella loro morbidezza calda?

noi che abbiamo creduto:

se ci siamo – c’è anche la parola

e noi siamo e saremo tramite la parola –

camminiamo nei corridoi bianchi

fuori di ogni tempo perché durante il sonno

avevano cancellato i nostri sogni

e al confine del risveglio

come storditi in testa misuriamo

l’uno l’altro e noi stessi:

cos’è rimasto di noi?