Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vörösmarty Mihály: Bitterer Kelch (Keserű pohár Német nyelven)

Vörösmarty Mihály portréja

Keserű pohár (Magyar)

(Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból)

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.

1843



Bitterer Kelch (Német)

Wenn stark mit Mannesmut
auf eine Frau du setzt,
und sie mit leichtem Blut
dein ganzes Glück zerfetzt;
wenn sie im Blick ein Lächeln und
verwünschte Tränen trägt,
schärft eines der Begierde Mund,
das andre Wunden schlägt;
so trink und sei gescheit:
Die Welt hält keine Ewigkeit;
sie löst sich auf, vergeht wie Schaum,
es bleibt, was war, der leere Raum.

Wenn dich mit einem Freund
wie Herz und Hirn und Hand
selbst das Geheimste eint
von Ehr und Vaterland;
und er in Meuchelmördertat
ins Herz dir stößt den Stahl,
so daß dein Schicksal durch Verrat
zuuchte wird und schal;
so trink und sei gescheit:
Die Welt hält keine Ewigkeit;
sie löst sich auf, vergeht wie Schaum,
es bleibt, was war, der leere Raum.

Wenn du in Not und Nacht
ums Vaterland dich mühst,
in mörderischer Schlacht
dafür dein Blut vergießt,
und dieses, schlecht beraten,
weist den treuen Dienst zurück
und wird von Feigen, Dummen dreist
geopfert Stück um Stück;
so trink und sei gescheit:
Die Welt hält keine Ewigkeit;
sie löst sich auf, vergeht wie Schaum,
es bleibt, was war, der leere Raum.

Wenn schmerzhaft in der Brust
der Wurm der Sorgen nagt,
wo Glück war, ist Verlust,
du siehst die Welt verzagt
hinschwinden, und von Freude leer
kehrt sich dein Tag und geht,
von neuem anzufangen wär
vergeblich und zu spät;
so trink und sei gescheit:
Die Welt hält keine Ewigkeit;
sie löst sich auf, vergeht wie Schaum,
es bleibt, was war, der leere Raum.

Wenn Kümmernis und Wein
im Hirn sich mischen mild,
erhellt sich von allein
das öde Lebensbild,
dann denke kühn und handle groß
und setz dein Leben dran:
Kein Schicksal findet hoffnungslos
den unverzagten Mann.
So trink und sei gescheit:
Die Welt hält keine Ewigkeit;
doch wie sie steht, solang sie lebt,
sie rastet nicht, sie schafft und webt.




minimap