Petrőczi Éva: Csak emlék, nem varázslat

felnevelő keresztapám , az énekes-sebész emlékére

Karácsony, csodák évada.
Amit nem remélsz, valóság lehet.
Hiszékeny kézzel érintem meg
elvesztett arcod drága kámeáját,
de távoli és monitor-hideg.
Régi, poros kazetta,
karcsú, ezüstös lemezre mentve,
a hangod rajta - olykor - felzeng.

Én nem tárgyaktól
remélek kegyelmet.

Ez itt csak emlék, nem varázslat.
Mégis erőre kapva
éneklem, halkan,
együtt Veled:

,,Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad."