Petrőczi Éva: Katica Kata pettye

Katica Kata, a bogár-lányka
nagy bajra ébredt, sírás-rívása
felverte Bogártanya csendjét.
Szép, piros hátán, ahol nemrég
hét fekete petty lakott,
reggelre belőlük hat árválkodott.
 
Nem tudjuk, mi történhetett,
talán álmában veszítette el
az a mindig izgő-mozgó
hétpettyes gyerek.
 
De – így vigasztalta nagymamája – „Félre bánat,
félre könnyek, ne félj, Katám,
a Bogárkórházban
mindenfelé gyógyítók röpködnek.
 
Bogárkák lábadoznak
minden virágkehelyben,
jót szundikálnak margarétán, harangvirágban,
zizegő pipacs-lepedők között.”
 
Kata szívébe remény költözött: „Talán… talán,
ott meggyógyulok én is.
Vigyél el oda gyorsan, nagymamám!”
 
És lám, egy mosolygó,
pettyes, piros köpenyes doktor nénit
sodort feléjük a Gyógyulás Rétjén a reggeli szél.
 
Hallgassuk meg, mint mond,
milyen kedvesen beszél:
„Nincs miért sírnod, kis Katám,
van itt nekünk sok-sok makkhéjban
rengeteg tartalék pettyünk,
 
meg finom méz és sok ecset,
és nem te vagy az első katicagyerek,
akinek elgurult egy-egy pettye.
Ülj fel erre a zöld levélre,
és új pettyet ragasztok hátad közepére,
aztán, ha a nővérke szépen bekötözte,
haza is mehetsz nagymamával.
 
Két nap múlva majd visszavárlak,
levesszük ezt a fű-kötést
és kibonthatod újra mindkét,
összesen hétpettyes szárnyad!”