Oravecz Imre: Hollók

Gyerekoromból nem emlékszem rájuk,
vagy összetévesztettem őket a varjakkal,

mindenestre bizonyos,
hogy nem haltak ki,
mert itt vannak,

feketén, súlyosan köröznek a völgy felett,
vagy ereszkednek lefelé Pipis-hegyről,
és Borzsa irányába tartanak,

többnyire azonban csak a hangjukat hallom,
Dregolyból, az erdő felől,
nem is annyira károgás,
mint inkább szaggatott nyikorgás,

olyan visszhangszerű, földöntúli,
hogy futkos tőle a hátamon a hideg,
mint Anza Borregoban, a sivatagban,
hol először nem tudtam,
hogy hollótól származik,
mert Palm-kanyon farából jött,
mi pedig a szájánál táboroztunk.