Rába György: A tárgyak jóslata

Tisztul a porvihar

A föld kalandozó

szemcséi leülepednek

a fényesedő levegőben

dereng a tárgyak jóslata

A közelkép

lapátnagy dohánylevél

tévelyegni ez az erdőnk

egymásra hányt lándzsafejek

gömbölyödnek a szemhatáron

oldalukon a nagy kisérlet

a meddő vércsatorna

Az intő ujj a messze mutató

lehanyatlott korábban

hepehupákon rázkódott

az eggyé kerekített két tenyér

ezek itt már cserepei

csészeívük szétnyílt

Nincs idézhető

másik jövő

kristálygömbjét lehet csak összetörni

a mondott szó kövülete

nem hasad szét

szikrát ad kalapácsütésre

Eredj tovább utazó

ha pihenő volt

ennél már itattak

ha tanácsadás ligete

visszhangja már megtestesült

eredjetek hát más kopogtatások