Ábrányi Emil: Hernád vize

Hernád vize csillog, szalad

Szomorú fűz ágak alatt;

A csillagok bele néznek,

Oly halványak, oly fehérek.

Szomorú fűz ágak alatt

Be keserves ének fakad,

Mintha egy húr megszakadna,

Mintha egy szív meghasadna.

„Én nem hagyok átkot néked,

Én most is szeretlek téged!

Megtehetted, amit tettél,

Engem soha nem szerettél!"

A faluban minden néma,

Csak egy gyermek sir fel néha,

Aki anyját hívja, várja,

Várja, várja a kis árva!

A faluban minden néma,

Csak egy alak nyög fel néha,

Aki nem bír elaludni,

S egyre vágynék futni, futni.

Hernád vize csillog, szalad

Szomorú fűz ágak alatt,

Nem zavarja semmi, senki.

Reggel egy holttestet vet ki.